Dr. Magyari Ágota, neurológus szakorvos összegzése a STROKE-ról érthetően, laikus olvasóknak
A stroke az agyműködés vérellátási zavara által okozott, az érintett agyterület diszfunkciójával járó, hirtelen kialakuló tünetegyüttes. A stroke, közismertebb nevén a szélütés, a harmadik leggyakoribb halálok a világon. A betegek számára jelentős mozgáskorlátozottsággal, szociális izolációval jár, emellett jelentős társadalmi és szociális terhet jelent. Évente több tízezren kerülnek kórházba hazánkban stroke tüneteivel és a betegek kb. egyharmada hal meg a betegség következtében, de a túlélők jelentős része is tartós mozgáskorlátozottsággal éli tovább az életét.
A betegség kialakulásának mechanizmusában alapvetően két csoportot különböztetünk meg:
“Iszkémiás” stroke esetén az agyszövet károsodását az agy adott területének vérátáramlási zavara és a következményes oxigénhiány okozza. A jelenség alapja az érrendszert érintő érelmeszesedés, mely az agyat ellátó erek kritikus szűkületét okozhatja, a meszes erek falán lerakódó meszes plakkok lesodródva teljesen el is zárhatják a vér útját. Vérrögök keletkezhetnek bizonyos szívbetegségek következményként – leggyakrabban pitvarfibrilláció, szívbillenytű betetgségek – , melyek a véráramlásba kerülve szintén akadályozhatják a normál agyi vérkeringést. Az érszűkület vagy érelzáródás következménye az agyszövet oxigénhiánya, mely ha tartósan fennáll, az idegsejtek végérvényes pusztulásához vezet. Az esetek háromnegyedében iszkémiás mechanizmus áll a stroke hátterében.
“Vérzéses” stroke akkor jön létre, mikor az agyat tápláló egyik artéria megreped, az érpályából kilépő vér közvetlenül károsítja az idegszövetet. Nagy méretű vérzés esetén a vér a megnöveli a koponyán belüli nyomást, mely összenyomhat egyéb agyterületeket, károsíthatja azok vérellátását. A vérzéses stroke hátterében leggyakrabban magasvérnyomás és az érelmeszesedés által károsodott erek szakadása, illetve a fokozott véralvadási állapottal járó betegségek (pl: mélyvénás thrombosis, pitvarfibrilláció, szívbillentyű betegségek) kezelésre használt véralvadásgátló gyógyszerek nem megfelelő alkalmazása áll.
TIA vs. STROKE
Normális körülmények között az emberi agy száz grammján 50 ml vér áramlik át percenként. Ha ez a vérmennyiség tartósan 8-10 ml/ perc alá esik, az agysejtek elpusztulnak. Jelenleg érvényes definíció szerint, 24 órán át fennálló neurológiai tünetek esetén beszélünk STROKE-ról. Amennyiben a neurológiai tünetek 24 órán belül megszűnnek, TIA-ról vagy tranziens iszkémiás attakról beszélünk. A TIA fontos alarmírozó állapot, a STROKE “előszobája”, mert előre jelzi a STROKE bekövetkezésének lehetőségét, az agyi véráramlás sérülékenységét.
Milyen tünetekkel járhat a STROKE/TIA?
A féloldali végtaggyengeség, esetleg a végtagok teljes bénulása, végtagokon jelentkező zsibbadás, az arcon hirtelen kialakuló aszimmetria, beszédképtelenség vagy a beszéd megértésének zavara, átmeneti látásvesztés, kettős látás, szédülés, hirtelen kialakuló nyelési nehezítettség, eszméletvesztés mind megjelenhetnek, mint a stroke tünetei.
Kockázati tényezők
Bár maga stroke hirtelen kialakuló kórállapot, kialakulása hosszú évek kóros elváltozásainak a következménye. A stroke-ra hajlamosító tényezők közül a legfontosabb a magasvérnyomás, a cukorbetegség, a zsíranyagcsere zavara következtében kialakuló emelkedett vérzsírszint, az elhízás, a dohányzás, a mozgásszegény életmód. A felsorolt tényezők mind az érrendszer idő előtti károsodásához, az érelmeszesedés korai kialakulásához vezetnek.
Diagnózis
A fent említett tünetek esetén a legfontosabb, hogy az érintett egyén minél előbb kórházba, lehetőleg “stroke központba” kerüljön, mert a stroke sürgősségi, potenciálisan életveszélyes állapot. A stroke-centrumok és a neurológiai osztályok felkészültek a betegség diagnosztizálásában és terápiájában Ezekben a központokban a stroke ellátásért felelős csapat (sürgősségi-, neurológus és radiológus szakorvos, stroke ellátásában gyakorlott ápolók) fogadja a beteget. A fizikális vizsgálat és a neurológiai státusz rögzítését követően részletes laborvizsgálat, majd koponya CT vizsgálat készül, melynek segítségével eldönthető, hogy vérzéses vagy iszkémiás stroke-kal állunk-e szemben. A két típus elkülönítése azért is fontos, mert terápiájuk alapvetően különbözik.
Terápia
A stroke kezelése versenyfutás az idővel, hiszen minden egyes perccel növekszik az érintett agyterület nagysága, és ezáltal a tünetek súlyossága. “Minden perc számít”, mert a jelenlegi nemzetközi tanulmányok szerint a tünetek kezdetétől számítva csupán három óra- az úgynevezett “időablak”- áll rendelkezésre a vérrög feloldására egy speciális készítménnyel. Válogatott esetekben (fiatal beteg, a koponya CT vizsgálat során pontosan lokalizálni tudjuk a vérrög helyzetét) sor kerülhet a vérrög katéteres eltávolítására is.
Vérzéses stroke esetén a legfontosabb a vérnyomás normalizálása, a koponyaűri nyomás gyógyszeres-, súlyos esetben idegsebészeti beavatkozással történő csökkentése.
A stroke akut ellátását követően nagyon fontos a kialakulásához vezető társbetegségek további kivizsgálása, szekunder prevenciós terápia beállítása (pl: trhombocytaaggregatio gátló kezelés, véralavadásgátló kezelés).
A stroke megelőzése
A stroke primer prevenciójának lényege, hogy megelőzzük azokat a betegségeket, melyek rizikótényezőt jelentenek, illetve ha a betegségek már kialakultak, lényeges ezek megfelelő kezelése és rendszeres ellenőrzése. A stroke legfontosabb “elkerülhető” rizikótényezői közé tartozik a dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, az elhízás, túlzott munkahelyi – és pszichés megterhelés. Rendszeres testmozgással, a dohányzás elhagyásával nagyon sokat tehetünk a stroke megelőzésében.
A szekunder prevenció legfontosabb elemei a kockázati tényezők részletes feltérképezése és azok adekvát kezelése. Stroke kialakulását követően a legalapvetőbb a vizsgálatok: részletes laborvizsgálat, 24 órás EKG és ABPM vizsgálat, nyaki ér UH vizsgálat, szív UH vizsgálat. Rendszeresen ellenőrizni kell a vérnyomást és a vércukor értékeket. Nyaki ér UH vizsgálat során kimutatott nyaki verőér szűkület esetén, amennyiben a szűkület a 70 %-ot meghaladja, a beteget érsebészhez kell irányítani, 70 %-ot el nem érő szűkület esetén évente kontroll vizsgálat javasolt.
Rehabilitáció
A stroke-on átesett beteg rehabilitációja több szakma együttműködését igényli, és már a betegség első percétől el kell, hogy kezdődjön. A társbetegségek kezelésén túl fontos, hogy a súlyosan mozgáskorlátozott beteg megfelelő thrombosis elleni védelemben, megfelelő táplálásban(gyakran nasogastricus szondán keresztül) és folyadékpótlásban részesüljön. A felfekvés elkerülése céljából a stabil állapotú beteg kezdetben passzív-, majd aktív gyógytornájának elkezdése kulcsfontosságú. A stroke következtében kialakuló mozgáskorlátozottság, kiszolgáltatottság, kommunikációs képtelenség gyakran jár úgynevezett “post stroke depresszióval”, melyen megfelelő pszichés támogatással, ingerekben gazdag környezet megteremtésével, súlyos esetben antidepresszáns beállításával segíthetünk. Az akut állapot stabilizálását követően a beteg rehabilitációja, társadalmi reintegrációja speciális rehabilitációs intézetekben történik.
A kórház elhagyását követően a beteg kontrollja történhet a háziorvos által, vagy ideggyógyászati szakrendelőben. Ilyenkor szükséges ellenőrizni a beteg állapotát, neurológiai státuszát, vérnyomását, vércukorszintjét, koleszterinszintjét. Nyaki verőér szűkület esetén legalább évente kontroll vizsgálat ajánlott. Amennyiben a stroke hátterében szívbetegség áll, a beteg rendszerese kardiológiai kontrollja is szükséges.
A cikket írta: Dr. Magyari Ágota neurológus szakorvos, Uzsoki Utcai Kórház
Borítókép: Human Memory
Cikk forrása: Akut Szakasz