Stroke rehabilitáció
Tudják, hogy Magyarországon a stroke-n átesett betegek legalább harminc százalékának nem jár rehabilitáció?!
Akinek jó a mozgása, csak írni, olvasni vagy beszélni nem tud, annak ki fizeti a logopédiai órákat?!
A stroke a központi idegrendszer területén kisebb, vagy nagyobb területen bekövetkező érelzáródás, vagy vérzés, ami miatt szövetelhalás, majd működéskiesés jön létre. Attól függően, hogy a károsodás mely agyterületeket érinti, mely erek ellátási területének megfelelően történik, a következmény és a rehabilitáció folyamata minden esetben más és más lesz.
A stroke leggyakoribb tünete az izomerő-csökkenés, féloldali bénulás (hemiparesis-hemiplegia), gyakrabban a felső végtag bénulása súlyosabb. A mozgás koordinációja zavart szenved, ezért egyensúlyzavar, a végtagokban ügyetlenség (ataxia) lép fel. Domináns agyféltekei károsodás esetén beszédzavar alakul ki, mely teljes beszédképtelenségig fokozódhat. Érzészavarok, látásvesztés, főleg látótérkiesés, a gondolkodási funkciók lassulása, észlelési és érzékelési zavarok, a saját test felismerésének zavara, pszichés leépülés jelentkezhet. Súlyosabb esetben a stroke az ürítési funkciók (széklet,vizelet) kontrolljának elvesztését is eredményezheti.
Amíg a tünetek előrehaladása zajlik, a betegek akut ellátást igényelnek. Attól a pillanattól kezdve, amikor a folyamat stabilizálódik, sőt, megindul az épen maradt részek működése, a korai rehabilitáció már elkezdődhet. Jó prognózist jelent, ha egy héttel az átvészelt stroke után a beteg fel tud kelni az ágyból, ha (akár segítséggel) rövid távú járásra képes.
Az első három hónapban nem ritkán úgynevezett spontán rehabilitációval is találkozunk: a nem túl súlyos elváltozások otthoni körülmények között javulnak, esetleg meg is szűnnek; a beteg vissza tud illeszkedni a mindennapi életbe.
Sajnos azonban nem minden féloldali bénult állapota állítható helyre, a rehabilitációs programnak kritériumai vannak. Néha már az intézeti szakban kiderül, hogy bizonyos esetekben a beteg átmenetileg vagy véglegesen alkalmatlan a rehabilitációs program végrehajtására.
Együttműködés hiányában a program nem valósítható meg. Fontos, hogy a beteg hozzátartozói ésszerűen álljanak a beteg mellé, csak abban segítsenek, amire a betegnek feltétlenül szüksége van.
Az akut periódust követően, körülbelül 3–4 hét után optimális a beteg áthelyezése rehabilitációs osztályra, de lehetséges már 7–10 nap után is. A rehabilitációs osztályon egyéni rehabilitációs tervet készítenek, melynek fontos eleme, hogy a beteg mennyire terhelhető.
A rehabilitációs program főbb elemei
A gyógytorna lehet passzív, aktív, egyéni és csoporttorna. Kezdetben az úgynevezett „helyes fektetés”, majd a fordulás, hidalás, felülés, ülés, állás, az álló helyzetben végzett testsúly áthelyezés, majd később a törzsirányítási képesség visszanyerésének elősegítése, valamint a segédeszközökkel (bot, járókeret, stb.) végzett járásgyakorlatok.
A járás megtanulása mellett döntő fontosságú a rendszerint súlyosabban bénult felső végtag aktív mozgásának javítása, amely az önellátás, a finom mozgások erősödését célozza. A kar, az ujjak aktív mozgásainak fejlesztésében az ergoterapeuta (gyógyfoglalkoztató) jelentős szerepet játszik annak érdekében, hogy a beteg az otthoni körülmények között is önellátóvá, esetleg munkaképessé váljon.
Súlyos esetekben a megfelelő fogások alkalmazásával meg kell tanítani a beteget az önálló öltözködésre, tisztálkodásra, étkezésre, WC-használatra, borotválkozásra, fésülködésre stb. Mindehhez segítséget nyújtanak a különböző kényelmi eszközök is.
A program során alkalmazható fizikoterápiás kezelések (elektroterápia, mágnesterápia) csak kiegészítői a rehabilitációnak. A kezelések célja a fájdalomcsillapítás, a vérkeringés javítása, az értágítás, a görcsoldás.
A beszédzavarok kezelése a logopédus feladata. Mindez igen időigényes feladat. A beszédfejlesztés eredményességéhez sokszor évek is kellenek.
A pszichés problémák kezelése
A stroke kapcsán pszichés zavarok előfordulásával is számolnunk kell. A betegek egy részénél már a stroke előtt is kimutatható kisebb-nagyobb mértékű kognitív zavar, ami a stroke után valószínűleg fokozódik. A másik igen gyakori pszichés zavar a post stroke depresszió (PSD). Gyakran válik szükségessé a gyógyszeres kezelés, de alapvető a környezet, a család pozitív viszonyulása.
Idős korban gyakori az ürítési funkciók kontrolljának elvesztése, ami stroke után fokozódhat. Ilyenkor az egyszer használatos pelenkák és betétek alkalmazása célravezető. A javuló mentális állapotú, mozgásképességüket visszanyerő féloldali bénult betegek hólyagedzés után ismét megtanulhatják uralni a széklet- és vizeletürítési funkciókat.
A rehabilitációs program speciális területe a neglect szindróma kezelése. Fennállása esetén a hemipareticus beteg nem vesz tudomást bénult oldaláról, nem észleli annak funkciókiesését, az onnan jövő ingerekre nem reagál. Ennek eredményeként előfordul, hogy a járásképtelen beteg elindul egyedül, ami miatt különböző sérülések érhetik. Kezelése neuropszichológiai módszerekkel történik. A hosszan tartó vagy maradandó neglect szindróma esetén a beteg nem tanítható meg sem a járásra, sem az önellátásra.
Összességében elmondható, hogy a csökkent életfunkciójú, fogyatékos emberek számára megfelelő életminőséget biztosítani nagy kihívást jelent. Ebben döntő szerepet vállal a rehabilitáció, mely szakma Magyarországon igen dinamikus fejlődést mutat.
Szerző:Dr. Szappanos Zsuzsanna, neurológus szakorvos
