Feladó:
Dallos Zsuzsanna, Afázia – Az újrabeszélők Egyesülete
Címzett:
Balog Zoltán miniszter úr, Emberi Erőforrások Minisztere
1054 Budapest, Akadémia utca 3.
Budapest, 2017.02.17.
Tisztelt Balogh Zoltán Miniszter Úr!
Az alábbiakban leírjuk az Afázia Egyesület támogatási kérelmét.
Az AJB-1152/2012 számú ügyben:
„Az AFÁZIA Egyesület elnöke azért fordult hozzám, mert álláspontjuk szerint a jelenlegi jogi környezetben megoldatlan az afáziával élő személyek megfelelő támogatása, ellátása, a mindenkori állapotukhoz és szükségleteikhez igazított rehabilitációjuk elősegítése.
A változatos tünet együttessel járó kommunikációs zavar, amely lokális agyi károsodások következtében alakul ki, szinte minden esetben lehetetlenné teszi az egyén korábbi életvitelét.
Az afáziával élő személyek a Fot. 13 paragrafusában biztosított fogyatékossági támogatás szabályozásában a jogosulti kör felsorolásánál nem képeznek külön fogyatékossági kategóriát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nyitott a lehetőség számukra is a támogatás megigénylésre, amennyiben a sérülésük más fogyatékosságot is érint, jogosultak lehetnek az ellátásra, azonban csupán a beszédzavarra hivatkozva – amelynek rehabilitációs kezelése nélkülözhetetlen a korábbi életvitelük folytatásának elősegítéséhez – nem válnak jogosulttá az ellátásra.”
A Biztos megkeresésére a miniszter válaszában lényegében megismételte a korábbi elutasító álláspontjukat. Kiemelte, hogy a magyar törvényben a fogyatékosságról adott meghatározás nem taxatív felsorolás, hanem általános definíció. De ennek a támogatás szempontjából nincs is jelentősége, mert a fogyatékossági támogatás a FOT értelmében nem a fogyatékosság puszta ténye alapján járó pénzbeli ellátás.
Mindezek alapján az általános fogyatékosság-fogalom esetleges kiterjesztése tehát nem eredményezi egyúttal a fogyatékossági támogatásra jogosultak körének bővülését. Ezt megerősítette azzal, hogy bár nyitottak „a fogyatékosság-fogalom ENSZ Egyezménnyel összhangban történő újragondolására, ez azonban nem jelenti automatikusan a fogyatékossági támogatásra jogosult súlyos fogyatékos személyek körének kibővítése. Mindazonáltal az afázia súlyos formájában szenvedő személyek a törvény általános személyi hatálya alá tartozhatnak, hiszen kommunikációjuk lehet számottevően korlátozott, s ez kétségtelen hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvételük során.”
A Biztos beszerezte szakmai szervezetek véleményét is. A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft válasza két alapvető problémára mutatott rá: „mind a FOT, mind pedig az ENSZ Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény meghatározása szerint a kommunikációban való akadályozottság, az
AFÁZIA
beleértendő a fogyatékossággal élő személy definíciójába. Ezért a kommunikációban akadályozott személyeket is megilletik ugyanazok a jogok, mint más fogyatékossági csoportba tartozó személyeket, e jogokat, minkét jogszabály nevesíti. „
„A jogok érvényesítését biztosító egységes, egyenlő eséllyel hozzáférhető intézmény és szolgáltató rendszer azonban hiányzik Magyarországon, így a rehabilitáció az esetek túlnyomó többségében nem valósul meg. Ezért az ESZK javasolta, hogy helyzet- és szükségfelmérést követően indokolt volna szakmaközi egyeztetések során olyan stratégiát és akciótervet összeállítani, amely vázolja a szükséges lépéseket rövid-, közép- és hosszútávon.”
A Biztos összegző megállapítása: „Ahogy arra korábbi jelentésemben is rámutattam, problémát jelent, hogy a hazai jogrendszerben nem létezik egységes definíció a ,,fogyatékossággal élő személy meghatározására, a fogalmak sokfélesége az egyes jog- és szakterületek különbségéből fakad.”
„A FOT-ban használt definíció a fogyatékosságra a jelentésben foglaltak szerint több szempontból nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek:
- Taxatív felsorolást ad, ellentétben az Egyezménnyel, amelyik példálózó felsorolással él, megfelelve a fogyatékosság fejlődésben lévő értelmezésének,
- A magyar jogszabály alapján nem minősülnek fogyatékossággal élő személyeknek a (tartós) mentális károsodással élő pszichiátriai betegek,
- A Fot. a fogyatékosság medikális modelljét veszi alapul, amennyiben a fogyatékosság és a társadalmi részvétel hátrányosságát a személy hiányzó képességeiben gyökerezteti,
- Küszöbfeltételt ír elő, amennyiben a képességhiánynak jelentős mértékűnek, vagy teljesnek kell lennie, ahhoz, hogy a törvény hatálya alá essen. Az egyezmény ilyen küszöböt nem ismer, a non-diszkrimináció tekintetében nem tesz különbséget az enyhe” és ,,súlyos” fogyatékosság között.”
„Álláspontom szerint az Egyezményhez történő igazítás alapvető és elvi kiinduló feltétel, mely Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségéből is fakad. A támogatási rendszer kialakítása csak ezt követően és ennek figyelembevételével, ennek keretei között történhet, mely során a jogalkotónak kiterjedt, több szempontú szakmai egyeztetéseken alapuló mérlegelési lehetősége van, ám a társadalmi részvételhez szükséges kiegyenlítés – mint fő szempont – figyelembevétele miatt bizonyos csoportok (mint a panaszban is jelzett az afáziával és szervhiánnyal élők) elvi kizárása ellentétes az alkotmányos követelményekkel.
Mindebből következően megállapítom, hogy a jelenleg hatályos jogszabályi környezet nem felel meg a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben rögzített jogelvi és fogalom meghatározásnak, a hazai fogyatékos fogalom és az Egyezmény fogyatékos fogalmának jogszabályi összehangolása elmaradt, e mulasztás pedig a jogállamiság elvéből fakadó biztonság és az esélyegyenlőség biztosításának követelményével összefüggő visszásságot idéz elő és tart fenn az érintettek vonatkozásában.”
A Biztos intézkedése:
„A vizsgálatom során feltárt alapjoggal összefüggő visszásságok orvoslása és jövőbeni megelőzés érdekében az Aibt. 37.$ alapján felkérem az emberi erőforrás miniszterét, hogy az Egyezménynek történő megfelelés érdekében
–AFÁZIA, Afázia – Az Újrabeszélők Egyesülete,
kezdeményezze a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fog.) módosítását, majd azt követően a támogatási rendszer felülvizsgálatát, amelynek során fordítson kiemelt figyelmet a jelentésemben foglalt megállapításokra.”
Az AJB-3639/2016. számú ügyben
„A Magyar Stroke Társaság elnökének személyes és szakmai véleménye szerint is szociális hátrányokat okoz elszenvedőinek a stroke – vagy egyéb kórfolyamatok – következtében kialakuló beszédzavar, az afázia. Mindezek alapján javasolja, hogy a törvény ismerje el fogyatékossági támogatásra jogosító fogyatékosságként a központi idegrendszeri károsodás miatt létrejövő beszédfogyatékosságot.” „A probléma megoldása érdekében a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. 2015 tavaszán projektet indított azzal a céllal, hogy a felnőttek körében előforduló beszédfogyatékossági kategóriákat definiálja. A dékán szerint szükséges lenne a megfelelő törvényi szabályozás kialakítása érdekében egy munkacsoport létrehozása, melyben helyet kapnának a területet érintő egészségügyi, szakmai és civil szervezetek. Fontosnak tartja továbbá, hogy a párbeszédbe bevonják a speciálisan az afázia területével foglalkozó civil szervezet, az Afázia – Újrabeszélők Egyesületének képviselőit is.
Az egyesület egyébként már régóta küzd azért, hogy a jogalkotó a látás- és hallásfogyatékossághoz hasonlóan kezelje a beszédfogyatékosságot, elismerve ezzel az afáziás betegek jogosultságát a többi fogyatékosság esetén járó támogatásokra. Többek között ez a szervezet kezdeményezte azt a 2012-es ombudsmani vizsgálatot (AJB-1152/2012), amely már akkor megállapította, hogy az afáziával élők kizárása a fogyatékossági támogatásra jogosultak köréből „a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság és az esélyegyenlőség biztosításának követelményével összefüggő visszásságot idéz elő” és tart fenn.
„Mint arra a megkeresett szakértők is rávilágítottak, a beszédkészség stroke következtében kialakuló károsodása hasonló társadalmi hátrányba hozza elszenvedőjét, mint a hallás- vagy látásfogyatékosság. A különböző fogyatékossággal élőket tehát homogén csoportnak tekinthetjük az őket fogyatékosságuk miatt ért deprivációk tekintetében. Ugyanolyan nehézségekkel kell megküzdenie a munkavállalás és a mindennapi élet bármely területén egy afáziás betegnek, mint egy hallás- vagy látássérültnek.
Látható ebből, hogy a jogalkotónak semmilyen ésszerű indoka nincs arra, hogy eltérően kezelje a beszédfogyatékosságot a többi fogyatékossághoz képest, tehát a szabályozás sérti a diszkrimináció tilalmát. Nem fogadható el kimentésként a minisztérium abbéli érvelése, hogy a fogyatékossággal élő emberek közül a Fot. kizárólag azokat a legsúlyosabb állapotú személyeket preferálja, akiknek különös társadalmi függősége ezt megkívánja. Ez megítélésem szerint nem magyarázat arra, hogy miért
maradt ki a törvényből a beszédfogyatékossági kategória.
,,Intézkedésem A jelentésemben feltárt alkotmányos joggal összefüggő visszásság orvoslása és jövőbeni megelőzése érdekében az Ajbt. 37. §-a alapján felkérem az emberi erőforrások miniszterét, hogy fontolja meg a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet módosításának kezdeményezését annak érdekében, hogy a stroke következtében kialakuló beszédzavarral élők is rászorultságuknak megfelelő, a többi fogyatékossági típussal azonos támogatásban részesüljenek. Az eredményes és megalapozott jogalkotás érdekében javaslom továbbá, hogy a beszédfogyatékosság jogszabályi fogalmának meghatározása során folytassanak egyeztetést a beszédfogyatékossággal és afáziával foglalkozó szakmai- és érdekképviseleti szervezetekkel.”
Tisztelt Miniszter úr!
A fenti két ajánlás is egyértelműen rámutat arra, hogy az afáziás betegek rehabilitációja a mai napig nincs megoldva. Az Afázia Egyesület szerény körülmények között 10 éve küzd az afáziás betegek gyógyulásáért. Az egyesület már 3. éve megkapja a költségvetési támogatást, ami biztosítja az egyesület létezését, ugyanakkor korlátozza, gyakorlatilag kizárja a további pályázatok részvételéből.
Az Afázia Egyesület pontos összeállítást vezet arról, hogy hány afáziás beteg kerül az egyesületünkhöz és mennyi foglalkozást biztosítunk számukra. Az alábbi számítás nem teljes, hiszen vannak 45 perces, 1 órás és 1,30 perces foglalkozások, amelyiket mi egységesen egynek számítjuk.
2012-ben 42 fő vett részt az átlag 22 órás foglalkozáson, aminek a piaci ára 4.620.000.-Ft
2013-ban 56 fő vett részt az átlag 25 óra foglalkozáson, aminek piaci ára 7.000.000.-Ft
2014-ben 55 fő vett részt az átlag 30 óra foglalkozáson, aminek piaci ára 8.250.000.-Ft
2015-ben 80 fő vett részt az átlag 32 óra foglalkozáson, aminek piaci ára 12.800.000.-Ft
2016-ban 113 fő vett részt az átlag 24 óra foglalkozáson, aminek piaci ára 13.560.000.-Ft
2017. februárig 330 afáziás beteg került nálunk felvételre. A zárójelentések alapján elvégezzük a logopédiai vizsgálatokat és igyekeztünk mindenkinek a neki megfelelő csoportos foglalkozást elindítani. Mivel a költségkeretünk erősen korlátozott, így csak kis- (4-5 fő) és a nagycsoportos (10-15 fő) foglalkozásokat tudunk indítani, míg a súlyosabb eseteket nem. Ez az egyik legnagyobb igazságtalanság.
A fentiek alapján nagyon reméljük, hogy találnak anyagi megoldást arra, hogy még több afáziás betegek rehabilitációját,
Üdvözlettel:
Dallos Zsuzsanna, titkár
Afázia – Az Újrabeszélők Egyesülete
