Egészség

2022.02.05. 07:00

Az emberek többsége számára az afázia ismeretlen fogalom, ami mindenképp magyarázatot igényel. A különböző agysérülést szenvedettek jelentős részénél a sérülés utóhatásaként kommunikációs – beszéd, írás, olvasás, megértés – problémák tapasztalhatók, amit összefoglalóan afáziás állapotnak neveznek. Városunkban idén januárban startolt el a közös terápia a betegségben szenvedők számára, még lehet csatlakozni a csoporthoz.

Takácsné Csór Marianna vezetésével egy évig tartó online csoportterápián vesz részt Majoros Ágnes és Vilina Csaba isHIRDETÉS

A betegségnek többféle formája létezik, attól függően, hogy melyik agyi területet károsította leginkább a trauma – leggyakrabban ­stroke, agyvérzés vagy agydaganat – során. 

Esetenként a beteg felépülése után újra szépen, érthetően artikulál, csupán keresi a szavakat, súlyosabb esetekben viszont a beszédképtelenség tartós. A beteg egyébként tökéletesen megért mindent maga körül, csupán képtelen megtalálni a szavakat mondandója kifejezéséhez. 

Sajnos, akik ebben a betegségben szenvednek, ők maguk nehezen tudnak beszélni vagy írni róla, tájékoztatni a közvéleményt. Afáziásnak lenni olyan, mint a némaság börtönében élni – olvasható egy szakmai portálon. Amióta több hazai híresség is szenved a kórtól, és nyíltan felvállalják, kicsit többet lehet hallani az afáziáról. Kulka János és Kozsó is próbálnak segíteni sorstársaikon. 

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium minden lehetőséget megtett a beszédhibások érdekében. Létrehoztak egy programot, amely az Afázia – az Újrabeszélők Egyesülete – Hungarian Aphasie Association szervezésében valósul meg. Az egyesületet többekkel Dalos Zsuzsanna titkár hozta létre, aki 50 évesen kapott stroke-ot, így maga is megtapasztalta az afáziával járó nehézségeket. 

Az Afázia Egyesület célja, hogy a már gyógyult afáziások aktív közreműködésével keressenek megoldást arra, hogy az afáziás betegeknek legyen lehetőségük a gyógyulásra. Városunkban idén januárban startolt el a közös terápia a betegségben szenvedők számára, még lehet csatlakozni a csoporthoz. Ebbe kapcsolódott be Takácsné Csór Marianna és lelkes csapata. Egy évre szóló online lehetőséget kaptak egy csoportterápiára, ahol lehetőségük nyílik tovább javulni, tanulni és együtt megküzdeni a problémájukkal. 

Takácsné Csór Marianna logopédust és gyógypedagógiai szakértőt rendelőjében kerestük fel. Marianna szakértőként közreműködik a stroke-on átesettek klubjának létrehozásában, önsegélyező csoporttá alakulásában. Szakterülete egyebek közt a felnőtt beszédhibák: az afázia, a dysartria, a diszfónia, és a dadogás terápiája. A magasan képzett segítő több diplomával rendelkezik, számos publikáció írója és igazságügyi szakértőként is tevékenykedik az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban. 

A Dunaújvárosban működő csoportnak két lelkes tagjával is találkoztunk Mariann rendelőjében. Egyikük Majoros Ágnes, aki Londonban dolgozott és egyedül nevelte a kislányát. Aztán egy kerékpáros-baleset következtében koponyasérülést szenvedett, hosszú időt töltött kómában, és két műtéten is átesett. Újra meg kellett tanulnia járni, önállóan enni és beszélni is. Hazatért Magyarországra az édesanyjához, aki maga is nagyon beteg volt. Ez olyannyira megviselte Ágnest, hogy kezdődő stroke alakult ki nála, innen datálja ismeretségét Mariannával. 

– Ezt az online kezdeményezést nagyon jónak találom – mondta el Ágnes. Mert nehéz kapcsolatot találni, hiszen ­sokan nem is értik, hogy az ember mennyi mindenen megy keresztül. Amíg a beszédképességünk megvan, nem is gondoljuk, milyen ­nehéz az, amikor már nincs meg. A csoportterápiának ­köszönhetően egy olyan társaságba kerültem, ahol hasonló dolgokat tapasztaltak meg a többiek is. Sok jó tanácsot kapunk, és remélem, hogy adunk is – fogalmazott kérdésünkre Ágnes. 

– Valóban a neurológiai őrzőben találkoztam először Ágival, súlyos állapotban volt. Már akkor beszéltünk a továbbgondozás lehetőségéről. Aztán egyszer csak megjelent nálam, és elkezdtünk közösen dolgozni – tette hozzá Takácsné Csór Marianna logopédus. 

Vilina Csaba szintén Mariannához jár, mint elmondta: – Öt éve volt stroke-om, azóta azon dolgozom, hogy kijavítsam a beszédhibámat. A stroke után egy alkalommal el kellett mennem a kormány­ablakba, mert lejárt a személyi igazolványom, és újat szerettem volna készíttetni. Az ott dolgozó ügyfélszolgálatos megkérdezte, hogy gyámság alatt állok-e. Nagyon megrázott a kérdés, amit nem rossz­indulatúnak szánt az ügyintéző. De akkor tudatosult bennem, hogy bizony ezen dolgozni kell. Szerintem azért jó ez a csoportterápia, mert itt mindenki látja a sorstársak küzdelmét. Minden héten csütörtökön 18.00 órától 19.30-ig tart, ugyanazon a napon, ugyanabban az időben találkozunk a többiekkel. Egy olyan sorsközösség alakult ki, amely mindenki számára erőt ad. Amikor elérünk egy fejlődési szintet, akkor azt bizony fent is kell tartani, folyamatosan gyakorolni kell. Fontos, hogy mások is megtudják, hogy az ilyen betegek mindent értenek, csak nem tudják kifejezni magukat – emelte ki Csaba. 

A csoportfoglalkozások során cél a korlátok nélküli kommunikáció újraalkotása

– Az 50 és 70 év közöttiek a legveszélyeztetettebb életkorúak, de megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre fiatalabbak is az érintettek között vannak. A csoportfoglalkozás alkalmával több feladatot végzünk el, például megkezdett mondatokat fejezzük be, vagy szólásokkal és közmondásokkal az átvitt gondolkodás alkalmazását gyakoroljuk, olvasnivalót ajánlunk egymásnak, életszerű helyzeteket gyakorlunk. Célunk a korlátok nélküli kommunikáció újraalkotása, figyelembe véve a csoporttagok sajátosságait. 

A tanulás során a fejlődési szintet, az életkort és az életkörülményeket, a korlátok helyett pedig mindig a sikereket helyezzük előtérbe. Nagyon fontos kihangsúlyozni, attól, hogy valakinek nyelvi korlátai vannak, még épelméjű. 

Minden érintettet szeretettel várunk a csoportunkban, a részvétel ingyenes. Csak bejelentkezés szükséges mariannacsor.takacsne@gmail.com, vagy a 30 610-9647-es telefonszámon – hangsúlyozta végül a logopédus. 

„Az agyi infarktus következményeként beszédhibával, írással és olvasással nehezen küzdő, valamikor szakfordító és tolmács az első, önállóan megírt levelében feltette a kérdést: miért van az, hogy aki vak, az súlyos fogyatékos, aki siket, az súlyos fogyatékos – míg aki nem tud beszélni, írni vagy olvasni – az még csak nem is fogyatékos? Azóta sok minden történt – a minisztérium minden lehetőséget megtett a beszédhibások érdekében. Ma már a beszédhibások is fogyatékosnak számítanak és az Országos Fogyatékosügyi Tanácsban is állandó meghívotti helyet kaptak.” – olvasható a Magyar Stroke Társaság honlapján.