A Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezete a szokásostól eltérően május 7-én tartotta meg az áprilisi összejövetelét. A vendég ezúttal az Afázia – Az Újrabeszélők Egyesülete volt, részben vezetőivel, részben tagságának egy részével képviselve.

„Nekünk a tudásunk megmaradt. A beszédünk sérült. (Dallos Zsuzsanna)

Hadd kezdjük a tudósítást in medias res! A kőbányai klubnap véget ért, s lehetőég nyílt a kötetlen beszélgetésre. Szerkesztőségünk dr. Pataky Ilonát kérdezte benyomásairól, véleményéről. Egy történetet idézett fel, melynek lényegét megtaláltuk az egyesület honlapján. A /Hajdu Belli/ néven jegyzett interjúból idézzük az idevágó részt.

 „– Mit jelent az, hogy valaki afáziás?

– Különböző agysérülések – jellemzően stroke vagy balesetek – következtében a betegek jelentős részénél a sérülés következtében a legkülönbözőbb kommunikációs és más beszédzavarok lépnek fel. Nehéz a beszéd megértése, a beszédkészség sérül, azaz a beteg nem tudja kifejezni magát, esetleg beszélni sem tud. Nyelvi emlékezet hiánya lép fel, a mondatalkotás hibás lesz, az írási, olvasási, számolási készség romlik, vagy elfelejtődik. Az afázia nagyon komoly, a mindennapi életet megnehezítő, sok esetben ellehetetlenítő baj. A megfelelő szakemberek segítségével és a beteg akaraterejének, kitartásának felhasználásával ugyanakkor nagyon is javítható a dolog. (a képen balra Dallos Zsuzsanna, vele Krasznárné Erdős Felícia)

– Sajnálatos módon személyesen is érintett vagy, hiszen ötven éves voltál, amikor stroke-ot kaptál. Aztán történt valami.

– Tolmács voltam és szakfordító. A stroke következményeként németül jobban tudtam, mint magyarul. Később gondjaim akadtak a számolással, a dolgok megértésével, meg kellett tanulnom újból írni és olvasni, de reggeltől estig gyakoroltam, és sikerült. Amikor jobban lettem, elkezdtem gondolkodni azon, mit lehetne tenni magam és sorstársaim megsegítésére. Írtam egy levelet Svájcba, mert ők ebben a bajban is nagyon segítőek, hozzáértőek. Ők javasolták, hogy alapítsak egy egyesületet. Találkoztam két ragyogó emberrel, dr. Pataky Ilona neuro-pszichológussal, és Krasznár Jánosné, Felícia vezető logopédussal. Így hárman elkezdtük a tevékenységünket 2007-ben. És sikeresek lettünk! Talán azért, mert korosztályban mind a hárman közel vagyunk egymáshoz, és mindhárman nagyon elszántak vagyunk abban, amit szeretnénk elérni. Viszont a betegek számának növekedésével egyre kevésbé fértünk el abban a helyiségben, ami addig rendelkezésünkre állt. Szerencsére jött egy magánszemély, aki látta a gondjainkat, és vett egy lakást számunkra, ahol naponta tudunk foglalkozásokat tartani. Csak a logopédiai foglalkozások árát, és a rezsit kell kifizetni az egyesületnek. Ennek köszönhetően nagycsoportos, kiscsoportos, egyéni foglalkozást, logopédia, kézterápia, betegjogi tanácsadást és más segítséget tudunk biztosítani.” (A teljes interjú ITT olvasható)

A klubnapot Kiss Judit (képünk), a stroke betegszervezet vezetője nyitotta meg. Egy rövid, diavetítéssel egybekötött prezentációval mutatta be a vendégeknek a kőbányai stroke-osok „mindennapi” életét.

Az összeállításban felvonultak a kiemelkedő közösségi események, a kirándulások és a szakmai programok. Kiemelte, a betegszervezetek megismertetése egymással ugyan nem új keletű ötlet, de a konkrét esetben dr. Szél István, az Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága elnökének kezdeményezését igyekszik megvalósítani az afáziások meghívásával. Előadásában szólt a stroke-klub megalakulásról, a működés feltételeiről is.

Ezen a ponton a klubnapon már nem először jelenlévő Szabóné Gerzson Sarolta kőbányai önkormányzati képviselő, a testület Népjóléti Bizottságának elnöke kért szót és fontos bejelentést tett.

Az asztalnál – balról: Kiss Judit pszichológus, Darvas Gábor, a stroke-klub tiszteletbeli elnöke, Szabóné Gerzson Sarolta önkormányzati képviselő, dr. Lippai Zoltán főorvos, Horváthné Petró Adrienne logopédus, Dallos Zsuzsanna, az afázia egyesület titkára, Krasznárné Erdős Felícia vezető logopédus és dr. Pataky Ilona neuropszichológus,

– Szeretném megosztani a jó hírt, miszerint a stroke betegszervezet 200 ezer forint pályázati támogatásban részesült az önkormányzat civil szervezeteknek szóló felhívása nyomán. Korábban többször kértem a képviselő-testületet, hogy a civil szervezetek pályázatát ne csak a Kulturális, Oktatási és Sport Bizottságnál bírálják el, mert a kerületben számos, az egészségügy, a szociális ügyek területén működő szervezet van. Így most a pályázatokat a Népjóléti Bizottsághoz is megküldték; tíz felett volt az egészségügyből érkezettek száma. Örülök a lehetőségnek, mert a képviselő-testület is egyetértett ezzel a bővítéssel.

A képviselő asszony a stroke-betegszervezetre vonatkozóan elmondta, hosszabb ideje jelen van a klubnapokon, s ezen tapasztalatai alapján állítja, mind szakmai, mind közösségépítési területen kiváló munkát végeznek, működésük a teljes gyógyulást szolgálja. (képünkön Szabóné Gerzson Sarolta, mögötte Lippai Zoltán)

A bejelentést követő örömtaps után folytatódott Kiss Judit előadása. S ahogy az lenni szokott, a slusszpoént a végére hagyta. A kivetítőn megjelent az utolsó dia, s míg Judit felolvasta a szöveget, azon gondolkodtunk, vajon melyik politikus érti meg a kitűzött cél fontosságát, s áll a kezdeményezés mögé. Esetleg nem is egyedül …

Törvényjavaslat civil kezdeményezésre – Aphasia és agyi érkatasztrófa következtében kialakult súlyos mentális károsodás tartozzon a fogyatékossági támogatásra való jogosultság körébe!”

 A továbbiakban a vendégek több oldalról is bemutatták az afázia egyesületet, de megszólaltak a velük érkezett afáziások is. Elmondták történetüket, ki-ki megosztotta a logopédusnál töltött élményeit is.

A tudósítás elején idézett interjú főszereplője, Dallos Zsuzsa videója mindent elmond az afáziáról:

S akkor vissza a „félbehagyott” beszélgetéshez! Bár dr. Pataky Ilona (balra lenti képünk) a példaadás fontosságát, a sérült emberek teljes értékű életre törekvésének folyamatos motiválását alapvetőnek tartotta, a különbséget a két szervezet működésének gyakoriságában látta.

– Az afáziások szinte minden nap gyakorolnak a logopédus segítségével, ami beszédfunkciók szempontjából lényeges, ugyanakkor ez mégiscsak „egyszemélyi sikerélményű” foglalkozás, adott esetben egy ksebb létszámú csoporté. A stroke utáni rehabilitációban résztvevők erőssége inkább a közösségi élmények „begyűjtése” és ezek beépítése a mindennapi életükbe – mondta.

A klubnapot a szokásos dietetikai tanácsadás zárta. Látva az előadások végén a stroke-klubban hagyományos „belépődíj” közös elfogyasztását a süteményes asztalnál, meg kell állapítanunk, az afáziások igencsak jól érezték magukat a tömegben.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT (hamarosan)
fotó: 10kerkult.hu/OGY