Hétvégi Magazin

2010.10.13 Monor 0050 (37) 2010.10.13 Monor 0050 (38)

Korábbi képek Monorról (Afázia Egyesület)

Mozgássérült lány munkát keres (és talál)

Harangozó Éva

  1. április 20., csütörtök 19:04, frissítve: péntek 07:47

Dolgozik egy különleges lány a Sweet Side kávézóban. Evelin 23 éves, és mozgássérült. Azt gondoltam, szomorú lesz a találkozásunk. Ehelyett ő adott példát reményből, önbecsülésből, alázatból.

Ahogy belépek, úgy érzem, mintha másik világ tárulna elém. A kinti hangzavar ellentéteként ez csöndes sziget. Úgy van elrendezve a tér, mint egy provence-i kávézóban. Evelint pillantom meg először. A pult mögött áll, mosolyog. Ez az első, ami feltűnik. Betegsége ellenére hogy sugározhat ilyen derűt, ennyi optimizmust?

Gyönyörű, hosszú vörös haja a legfeltűnőbb rajta. Nem látni egyből, hogy mi a baja. Ahogy közelít felém, csak annyi vehető észre, hogy kicsit biceg.

Libor Margit, a Sweet Side tulajdonosa először nagyon meghökkent. A lány még novemberben küldte el neki az önéletrajzát, és az rögtön meg is tetszett neki. Nem vette észre a „megváltozott munkaképességű” kitételt, azonnal fel is hívta Evelint. Aki annyira megilletődött ettől, hogy gyorsan ki is nyomta a telefont.

– Megkérdeztem, hogy be tudna-e jönni próbaképpen egy beszélgetésre – meséli Libor Margit. – Erre a lány azt mondta a vonal másik végén, hogy nem, és letette a telefont. Na, ekkor mondtam a lányoknak az üzletben, hogy ez a tyúk teljesen flúgos.

Hallgattassék meg a másik fél is.

– Hogy játszódott le mindez a vonal másik végén? – kérdezem Evelint.

– Miután kinyomtam Margitot, vártam néhány percet – idézi fel Evelin. – Visszahívtam. Elnézést kértem, megbeszéltünk másnapra egy időpontot.

Bement, és nem tudott megszólalni, amikor kérdezték, hogy mit szeretne. Amikor jött, látta Margit, hogy húzza a lábát, és hogy a jobb oldala gyakorlatilag béna.

Evelin nehezen beszél. De mikor a betegségéről kérdezem, teketóriázás nélkül mesél mindenről. Tizenöt éves volt, amikor barátaival elment korcsolyázni. Megcsúszott, és olyan szerencsétlenül esett, hogy stroke-ot kapott. Több agyműtéten esett át. Két hónapig mélyaltatásban volt.

– Nem tudtam beszélni, írni, olvasni – idézi fel. – Tudtam, mi történik körülöttem, de nem bírtam csinálni semmit sem. Úgy éreztem, be vagyok zárva a testembe.

Gyógytornász és logopédus segítségével több hét után ki tudta mondani az első szót. Ez a Monti volt. Így hívták a kedvenc lovát. De a mélypont még csak utána következett.

– Az mikor volt? – firtatom.

– Az afázia miatt nem tudom megmondani. Amikor apukám megtudta, mi történt, elájult. Anyukám nem hitte el, ami történt.

Margit siet a segítségünkre.

– A mélypont két évvel ezelőtt volt. Evelin közel állt ahhoz, hogy feladja. Úgy érezte, nem bírja ki. Édesanyja végig mellette volt, járt vele a kezelésekre, biztatta, hogy a munkakeresést se hagyja abba. Küzdött érte, soha nem hagyta egyedül.

Evelin felidézi: többen is voltak, akiket a baleset előtt barátainak tartott, de már nem azok.

– Két fal közé szorultam. Azt terveztem, öngyilkos leszek. Nem is a betegség miatt. Hanem azért, mert elfordultak tőlem.

Szerencsére édesanyja segített neki kilábalni ebből a helyzetből is. Próbált munkát keresni, ám sokáig nem járt sikerrel. Helyzetéből adódóan nem mehetett bárhova dolgozni. Édesanyja az egészségügyben van, édesapjának évek óta nincs munkája.

Evelin megpróbált olyan helyet találni, ahol hozzá hasonló megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak. Hirdeti magáról az egyik, hogy csak sérülteket alkalmaznak, de az üzletvezető flegmán, lekezelően beszélt vele. Evelin úgy fogalmaz: „Elküldött melegebb éghajlatra.”

„Nem kellek sehova! Ha még ide sem vesznek fel, akkor hova?” – keseredett el. Sírva ment haza.

Ezután adta be – szinte utolsó reményeként – a Sweet Side-hoz az önéletrajzát. Azóta szárnyalni tudna a boldogságtól. Nagyon jól érzi magát, letette az érettségijét is.

Libor Margit elmondta: Evelin az afázia miatt keveset kommunikál a vendégekkel, inkább a pultban szeret tevékenykedni. Ahol pont nagy szükség is van rendszeretetére. A lány második anyjaként tekint Margitra.

– Kockázatot vállaltam azzal, hogy felvettem őt – vallja be Margit. – Belekalkuláltam, hogy esetleg kevesebb vendég jön be, és azt is, hogy elvonja az energiámat más teendőimtől. Hiszen figyelnem kell rá. De annyira akart dolgozni, hogy nem volt szívem elküldeni. Nagyon sokat segít a pultban, megtanult mindent.

Evelinnek a munka mellett arra is marad energiája, hogy Monoron, egy lovardában is dolgozzon. Mert nem tud lovak nélkül élni. Emellett úszik, agyagozik, búvárkodni is fog. Mindenféle extrém sportot ki akar próbálni. Hihetetlen, hogy milyen közel állt a halálhoz, és most energiával telve éli életét.

Nem félsz az eséstől? – kérdezem. Evelin kihúzza magát, dacosan válaszol:

– Én egy belevaló csaj vagyok. Az a célom, hogy bejárjam a világot.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.04.08.

Evelin