A számítógép használata nagyon fontos dolog, mert a mai világban e nélkül már nem lehet létezni. Ez vonatkozik az afáziás betegekre is. Senki nem tudja pontosan, hogy egy afáziásnak milyen mértékű a sérülése, milyen volt a korábbi tudása, képzése (pl. több nyelvet is beszél) és milyen erős az akarata, de elég sok példám van arra, hogy kitartó munkával elég sok mindent újra meg lehet tanulni. Azt ugye már tudjuk, hogy általában – természetesen vannak kivételek – nem az egész tudásunk sérült, „csak” a beszéd, az írás vagy az olvasás. Az agyban a sérült területek mellett, körülötte számtalan olyan terület van, ami segít abban, hogy átvegye a hiányzó feladatokat. De ez magától nem fog bekövetkezni, ehhez dolgozni kell. A gyerekkel a szülők egész nap csak beszélgetnek és ebből épül lassan fel az iskola, majd ott a napi tanulás eredményeként megtanulnak írni, olvasni. Ebben a folyamatban a családtagok, az óvónők, a tanárok és a logopédusok nagy feladatot vállalnak. Felmerül az a kérdés, hogy az afáziás betegek esetében miért nem kapcsolódnak be a családtagok újra ebbe a mentben?! Igen, a családtagokra, barátokra óriási feladat vár, hiszen az afáziás beteg elveszíti a munkáját, nem tudja ellátni a feladatokat, sok mindent kell újra tanulnia, megint csak a legjobban a kis gyerekre tudom hasonlítani, de ha segítenek nekik, akkor nagyobb lesz az esélyük arra, hogy újra önálló életet élhessenek.

Felicián, Kittin és rajtam keresztül több, mint 300 beteget vettünk fel és elég jól látjuk, hogy vannak aktív résztvevők, akik minden órán részt vesznek és otthon is rendszeresen tanulnak, és szépen gyógyulnak. Vannak akik csak eljönnek az órákra – mint egy nyelvtanfolyamon, ahol az utolsó pillanatban írják meg a feladatot – de otthon nem tudnak vagy nem akarnak tovább tanulni. Nincs számítógépük, telefonjuk vagy nincs aki segítsen nekik ebben, így nekik nehéz, szinte lehetetlen a feladat. És vannak az erős akaratúak, akikben fel sem merült az a kérdés, hogy nem fognak újra dolgozni, beszélni, írni és olvasni. Ők egész nap csak írtak és olvastak és gyakoroltak és ezzel túllépték az afáziát. Így mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy ne adja fel és tanuljon újra naponta sok-sok órát…Zsuzsa