Dallos Zsuzsanna (érintett afáziás beteg) 2010.04.6-án levelet írt az Ombudsmannak, és feltette a kérdést, hogy miért van különbség az egyes betegségek között?! Miért jár a súlyos fogyatékos támogatás a vakoknak és a siketeknek és miért nem jár ez azoknak, akik az agyi sérülésük miatt nem tudnak beszélni, írni vagy olvasni?

Megszületett a határozat, melynek egy kis részlete itt olvasható, a teljes része az internetet megtalálható.

Az alapvető jogok biztosának – Jelentése az AJB-1152/2012. számú ügyben
(Kapcsolódó ügy az AJB-1492/2012.)

“A megállapított tényállások
1. AJB-1152/2012. ügy
Az AFÁZIA Egyesület elnöke azért fordult hozzám, mert álláspontjuk szerint a jelenlegi jogi környezetben megoldatlan az afáziával élő személyek megfelelő támogatása, ellátása, a mindenkori állapotukhoz és szükségleteikhez igazított rehabilitációjuk elősegítése.
A változatos tünetegyüttessel járó kommunikációs zavar, amely lokális agyi károsodások következtében alakul ki, szinte minden esetben lehetetlenné teszi az egyén korábbi életvitelét.
Az afáziával élő személyek a Fot. 23.§-ban biztosított fogyatékossági támogatás szabályozásában a jogosulti kör felsorolásánál nem képeznek külön fogyatékossági kategóriát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nyitott a lehetőség számukra is a támogatás megigénylésére, amennyiben a sérülésük más fogyatékosságot is érint, jogosultak lehetnek az ellátásra, azonban csupán a beszédzavarra hivatkozva – amelynek rehabilitációs kezelése nélkülözhetetlen a korábbi életvitelük folytatásának elősegítéséhez – nem válnak jogosulttá az ellátásra.”

“Az Alkotmánybíróság ezért az Alaptörvény értelmezésekor azt a fogalom-meghatározást vette alapul, amelyet az ENSZ keretében létrejött, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény alkalmaz. Az egyezmény 1. cikke szerint „fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását”. Ez a definíció magában foglalja azt az esetet, amikor a személy fogyatékos állapota veleszületett, és azt is, amikor az egészségkárosodás az idő előrehaladtával vagy például baleset miatt következik be. Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése tehát, amikor fogyatékkal élőket említ, e személyi kör számára követel az esélyegyenlőséget támogató intézkedéseket.
Álláspontom szerint az Egyezményhez történő igazítás alapvető és elvi kiinduló feltétel, mely Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségéből is fakad. A támogatási rendszer kialakítása csak ezt követően és ennek figyelembevételével, ennek keretei között történhet, mely során a jogalkotónak kiterjedt, több szempontú szakmai egyeztetéseken alapuló mérlegelési lehetősége van, ám a társadalmi részvételhez szükséges kiegyenlítés – mint fő szempont – figyelembevétele miatt bizonyos csoportok (mint a panaszokban is jelzett az afáziával és szervhiánnyal élők) elvi kizárása ellentétes az alkotmányos követelményekkel.
Mindebből következően megállapítom, hogy a jelenleg hatályos jogszabályi környezet nem felel meg a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben rögzített jogelvi és fogalom meghatározásnak, a hazai fogyatékos fogalom és az Egyezmény fogyatékos fogalmának jogszabályi összehangolása elmaradt, e mulasztás pedig a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság és az esélyegyenlőség biztosításának követelményével összefüggő visszásságot idéz elő és tart fenn az érintettek vonatkozásában.

Intézkedéseim
A vizsgálatom során feltárt alapjoggal összefüggő visszásságok orvoslása és jövőbeni megelőzése érdekében az Ajbt. 37. § alapján felkérem az emberi erőforrások miniszterét, hogy az Egyezménynek történő megfelelés érdekében kezdeményezze a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) módosítását, majd ezt követően a támogatási rendszer felülvizsgálatát, melynek során fordítson kiemelt figyelmet a jelentésemben foglalt megállapításokra.

Budapest, 2013. február
Prof. Dr. Szabó Máté sk.

A fenti határozat alapján 2013. májusban módosult a fogyatékos törvény:

1998. évi XXVI. törvény

a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról1

A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom szemléletmódjának alakítása érdekében az Országgyűlés – összhangban az Alaptörvénnyel és a nemzetközi jog által általánosan elismert szabályaival – a következő törvényt alkotja:2

Értelmező rendelkezések

4. § E törvény alkalmazásában

a)3 fogyatékos személy: az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja”

De sajnos a végrehajtás áll. A fogyatékossággal kapcsolatos állami támogatások, végrehajtások továbbra is csak a vakokra, a siketekre, az értelmi fogyatékosokra, a mozgássérültekre és az autistákra vonatkozik.

Az ombudsman nagyon jól leírta azt, hogy a fogyatékosságot NEM lehet egyes betegségcsoportokhoz kötni – ahogy ezt 2010-ben leírtam – az esélyegyenlőség mindenikek jár.

Sajnos statisztika sincs a beszédhibásokról, és ezért ezek nincsenek. Pedig ez nem igaz. A stroke betegek száma ismert, hiszem erről minden kórház jelentést készít. Ebből elég egyszerűen kiszámítható, hogy hány afáziás beteg lehet.

Az Afázia Egyesület az egyetlen olyan civil szervezet ma Budapesten és az országban is, amely afáziával élők rehabilitációját és érdekvédelmét specifikusan, az érintettek szükségletein alapuló tevékenységekkel és szolgáltatásokkal ellátja. Évente 30 – 35 ezer diagnosztizált afáziással növekedik Magyarországon a létszám, ami Budapesten évente több mint 6000 főt jelent. Az afázia az agyvérzés, az agyi infarktus, az agydaganat vagy baleset következtében áll elő, az agy sérülése nyelvi korlátozottsághoz vezet, mind a szóbeli mind az írásbeli kommunikáció vonatkozásában, ezért a logopédiai terápia az elsődleges eszköze az afáziával élők elemi rehabilitációjának és társadalmi re integrációjának.

Az afázia egyesület az elmúlt 6 évben több, mint 200 afáziás beteg részére adta meg a gyógyulás lehetőségét.

2015. január 1-től az Afázia Egyesület és a Démosztehenész Egyesület

5-5 Mio Ft állami támogatást kapott! Ez egy óriási lépés – köszönjük.