Szép és nagyon tehetséges. Drámai erejű festményei nemcsak tehetségről és tudásról, de különlegesen mély érzékenységről is tanúskodnak. Sokszor már előbb megfejtette, mi fog vele történni…

DSC_5725

Élettörténet: Gábriel Ajna, a tehetséges festőnő

Szép és nagyon tehetséges. Drámai erejű festményei nemcsak tehetségről és tudásról, de különlegesen mély érzékenységről is tanúskodnak. Sokszor már előbb megfestette, mi fog vele történni, mint ahogy átélte volna az eseményeket. Hulej Emese írása.

Azonnal megismerem, ahogy belépek a kis kávézóba. Pedig sosem találkoztunk előtte. De a szemét már láttam a képein. Nagy, tágra nyitott szempár, olyan, mint egy varázsos, álomszerű világra nyíló kapu. Egy festőművész másként néz és másként lát, nemcsak mutatja, de teremti is a világot. Hogy ez mikor kezdődik, honnan hozza az ember, nem tudni. Amikor Ajnát a gyerekkoráról kérdezem, ő is azzal kezdi a választ, hogy mindig is látta a dolgokat.

– Képek, kiállítás, siker. Festeni, festeni, festeni. Mindig ezt akartam. Hogy az emberek nézzék meg a képeimet. És hogy utazhassak!

Ez a nagy szemű, szép, fiatal nő három éve még alig tudott beszélni. Most sem úgy formálja a mondatait, mint régen, de a fejlődés óriási. Különösen ahhoz képest, hogy az orvosok sokáig nem merték biztatni a családot. Talán viszszanyeri a látását. Talán képes lesz beszélni. Talán újra tud majd járni. De lehet, hogy nem.

Az agyvérzés egy olyan fiatal nőt terített le, aki addig alig győzte saját tempóját az alkotásban, és akinek majdnem ugyanennyire fontos volt, hogy emberek vegyék körül, beszéljen, nyüzsögjön, jöjjön-menjen. Nagy kanállal ette az életet, mindenben részt akart venni és részt is vett, mondja róla a mestere, Gaál József festőművész, aki már az egyetemi évek előtt ismerte és egyengette Ajna útját. Szertelenség, álmodozás, avantgárd konstruktivizmus, oldottság, expresszivitás. Csak néhány jelző a mestertől, aki leszögezi: egy nagyon képzett művészről van szó, aki már másod-, harmadévben egyéni stílusú, izgalmas alkotásokat hozott létre.

– Nagyon szeretem az önarcképeit, ezeket a kerek szemű, csodálkozó tekintetű képeket. Azok jól megmutatják, milyen elmélyülten alkot, hogy nem külsőleg, hanem elsősorban lelkileg ábrázolja önmagát. Ez a művészet lényege. Ami a kép mögött van. A betegsége óta kisebb képeket készít, de a legfontosabb az, hogy sikerült megőriznie magában azt az érzelmi kohéziós erőt, ami az alkotás lényege.

HATSZOR A HALÁL KÖZELÉBEN

Szöveg: Hulej Emese

Fotó: Szász Marcell

%d blogger ezt szereti: