Néhány héttel ezelőtt meghalt egy nagyon szeretett és ismert színész, Kaszás Attila. Ennek kapcsán szépen nyilatkozott egy másik színésznő, Berek Kata. Mind a kettővel ugyan az történt: egyik pillanatról a másikra Stroke-ot kaptak. Az egyik azonnal meghalt, a másik egy igen nehéz, új életet kezdett. Hiszen újra kellett tanulnia a beszédet, az írást, és az olvasását, amihez sok idő, kitartás és főleg támogatás kellett. Neki mindez volt – nekem is volt – de mi van azokkal, akik az óta is egyedül ülnek, mert nem találnak segítséget?!
„A baj következményei súlyosak: a betegek 30-40 százaléka meghal, egyharmaduk mozgáskorlátozott, rokkant lesz. A daganatos és a szívbetegségek után a stroke szedi a legtöbb halálos áldozatot, s nem csak Magyarországon. Csakhogy a magyarok az átlagos nyugat-európai stroke-halálozási ráta kétszeresét produkálják, a jellemzően időskori bajban pedig háromszor-négyszer annyi 55 évesnél fiatalabb hal meg idehaza, mint a fejlett ipari országokban”.(HVG)
Számtalan egyesület van már, bőven vannak érintett tagok és betegek is, de miért maradt ki mindenhol az afázia?
Miért van az, hogy Svájcban 23 éve ismert az egyesület (www.aphasie.org), hogy Németországban, Würzburgban (info@aphasie-unterfranken.de) most volt a 10 éves rendezvénye az afáziának és szinte a világ bármely részén ismert az afázia (aphasie/aphasia) (www.aphasia.org) (www.aphasia.com). Magyarországon egyedül harcolok és a leveleim még annyit sem érnek, hogy válaszoljanak rá?!
De valami mégis elkezdődött, a www.vilatradio.hu egy másfélórás beszélgetést vezetett velem és az afáziával – azóta is meghallgatható az Interneten keresztül. Megjelent egy másik oldal www.kozelkep.hu címen, ahol már két saját cikkem is látható. Hát igen – két évvel ezelőtt még nem tudtam írni – ma már naponta írok és harcolok.
De a www.aphasie.hu oldal legnagyobb eredménye mégis csak az, hogy megismertem Kovács Zoltánnét, „APHASIA-STROKE” ALAPÍTVÁNY A „GYÓGYULÁSÉRT” Záhogyi-i Egyesület alapítóját. Azonnal felvettük egymással a kapcsolatot és Erzsó hamarosan Budapestre érkezett. Egy nagyon szép estét töltöttünk együtt és beszélgettünk arról, hogy milyen nehéz az élet az afáziával együtt. Ők sem jutottak volna előbbre, ha nem lettek volna kanadai családtagok és Erzsó, aki éjjel nappal, idestova 10 éve segíti a férjét és az újratanulást. Az egyesület ma már aktívan működik és az érintettek szívesen vesznek részt a rendezvényeken. Ebben a hónapban külön busszal mennek kirándulni, melyet a Záhonyi önkormányzat anyagilag is támogatja.
És mi van Budapesten? – hányszor írtam minisztereknek, hányszor írtam a VII. kerületi polgármesternek, de még egy válasz sem jött. Igaz, itt is történt valami: Gurmai Zita Európai parlamenti képviselő többször is válaszolt és igyekezett segíteni, de eddig eredménytelenül.
Mi kell ahhoz, hogy észre vegyék az afáziát?!
„Az álmom az lenne, hogy itt a belvárosban, egy kis utcai helység mindig nyitva állna az afáziás személyek vagy az érdeklődők számára. Nem csak az internetek keresztül lehetne megtalálni az „Afázia – Az Újrabeszélők Egyesület”-ét, hanem aki végig megy az utcán – már pedig itt sokan járnak – az látná és tudná, hogy mi az az afázia, milyen az élet utána és milyen lehetőségek vannak itthon és külföldön egyaránt. Ide eljöhetnek a logopédusok és az újrabeszélők és megismerhet, továbbadhatják a külföldön már jól megismert tanulási lehetőségeket.”
Üdvözlettel:
Dallos Zsuzsanna
