Az otthonok hősei
Segítség az afáziás betegeknek
2010. április 23.

Képzeljék el: gondolkodnak, értenek, éreznek, de ezt nem tudják közölni a külvilág felé. Ezt élik át az afáziás betegek nap mint nap. Velük dolgozik önkéntesként az a kanadai festő, aki nemrégiben kitüntetést kapott munkájáért.
„Úgy ébredtem fel, hogy nem tudtam se beszélni, se írni, se olvasni, nem ismertem fel a családomat, gyakorlatilag semmit nem tudtam megcsinálni. Nagyon furcsa állapot volt, hiszen tele voltam gondolatokkal, érzésekkel, de nem tudtam kifejezni azokat, vagy megértetni magam másokkal” – hiteles leírás ez az agyinfarktust követő első állapotról; valakiről, aki afáziától szenved, vagyis elveszíti a beszéd képességét. Az ilyen betegnek újra kell tanulnia kommunikálni a külvilággal.

Ottawában külön központ létezik az afáziás betegek számára. Itt szakértő felügyelet alatt mindenfajta segítséget megkapnak az újrakezdéshez. Ebben a központban kezdett el segíteni két évvel ezelőtt Jeffrey Burns kanadai festő, aki önkéntes munkájáért – 74 más otthonban dolgozó önkéntessel együtt – megkapta az „Otthon hőse” kitüntetést.
Amíg nem kezdett betegekkel foglalkozni, Burnsnek fogalma sem volt, milyen sok köti össze őt az afáziásokkal – írja az Ottawa Citizen. A betegek, akár csak a festő, szavak helyett szintén a képekre támaszkodnak. Burns ezért kifejlesztett számukra egy „kommunikációs könyvet”: egy kötetet, ami több száz, a mindennapi élethelyzeteket kifejező képet tartalmaz. Ennek segítségével például, ha az afáziás beteg elmegy a háziorvosához, a képek alapján el tudja magyarázni, pontosan milyen fajta panaszai, fájdalmai vannak. Vagy ha esetleg taxiba ül, a térképen meg tudja mutatni a sofőrnek, merre induljon. Bár az effajta képes könyvek alkalmazása afáziás betegeknél nem újdonság, az ottawai központban csak mostanában kezdték el használni őket.
Burns azután kezdte el az önkéntes segítést, hogy nyolc évvel ezelőtt Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. Azt mondja, ez a betegség segít neki belelátni az afáziások küzdelmeibe. „A nap bizonyos szakaszaiban nehezen mozgok, ahogy minden más Parkinson-kóros. Vannak időszakok, amikor könnyedén tudunk mozogni, és még többször van, hogy beáll egyfajta merevség. És én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy vannak ezek a jó időszakok” – magyarázza a festő. „Akik agyinfarktust kapnak, azoknak a problémái egész nap jelen vannak, minden nap. Ezt látva tudom értékelni a saját egészségemet.”
Afázia Egyesület Magyarországon is létezik: két évvel ezelőtt Dallos Zsuzsanna hívta létre, aki az agyinfarktus után újratanulta a beszédet, az írást és olvasást. Az idézet a cikk elején tőle származik. Az egyesületvezető azóta azon fáradozik, hogy kapcsolatot teremtsen a „némaság börtönében” élők között.

%d blogger ezt szereti: